Történet

A Szegedi SZC Móravárosi Technikum és Szakképző Iskola
története
(1884-2023)

Ma a diákoknak, szülőknek, nagyszülőknek is nehéz elképzelni, hogy valamikor régen a hatéves kisdiáknak nem egy nyolc évfolyamos általános iskolába, majd egy négy-ötéves középiskolába kellett járni, amit utána (esetleg) a felsőoktatás követhetett. Pedig a jelenlegi rendszer hosszú évek alatt formálódott. A középkorban céhekben tanulták meg a szakmát az inasok, akikből később legény, majd mester válhatott. Ezeknek az inasoknak nem kellett iskolába járni, a szakma fogásait a műhelyben sajátították el.

A szakoktatás átfogó megszervezése 1884-ben kezdődött. Ekkor törvény tette a városok önkormányzatának kötelességévé, hogy tanonciskolákat hozzon létre. Így Szeged város akkori vezetői is megszervezték a tanonciskolát állami támogatással. Az ipariskolában csak fiúk tanultak, hiszen nekik kellett később kenyérkeresővé és családfenntartóvá válni. A lányok ekkor elsősorban háziasszonyi teendőkre készültek. A tanoncok a szakmájukat a mesterüknél sajátították el hétfőtől szombatig, de heti két délután két-két órára be kellett járniuk az iskolába magyart és matematikát tanulni, vasárnap délelőtt pedig négy órában szakrajzot tanultak, egy órában hittant. Lényegében ez a tanoncoktatási rendszer maradt meg némi módosítással 1948-ig.
Az iskolában kezdetben óraadó tanárok tanítottak heti 3-8 órában, főállásuk valamelyik elemi vagy polgári iskolában volt. A tanonciskola székhelye a belvárosi elemi iskolában volt. 
Az első világháború első évében, az 1914-15-ös tanévben nem volt tanítás a fiúiskolában. A háború miatt ugyanis sok mester bevonult katonának, és az inasokra nagy szükség volt a műhelyekben, hogy a mester munkáját is pótolni tudják. Az elemi iskolák épületében pedig kórházakat rendeztek be, így tanterem sem volt az oktatáshoz. A háború után, a trianoni határok meghúzása után a tanulólétszám jelentősen csökkent. 

1963-ra azonban a megnövekedett tanulólétszám (2300 fő) miatt különvált az iskolától a szolgáltatóipari szakmák oktatása. A Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya határozatot hozott a MÜM 600. sz. Iparitanuló Intézet Szeged, Lenin krt. 2. sz. (ma Tisza Lajos krt. 2. Belvedere palota) alatti részlegének különválasztásáról, amely a MÜM 624. sz. Iparitanuló Intézet elnevezést kapta. Az anyaiskola, a valamikori Ipariskola 1954-től költözött a mai Kálvária sgt. 84-be. Nem sokkal később a repülőtéren álló volt katonai laktanyát kapta meg az ipari képzés, itt kezdődött meg a traktorosok és mezőgazdasági gépszerelők szakoktatása. 1973-ban épült a régi épülettel merőlegesen az új épületszárny a Kálvária sugárúton. A tanulólétszám csökkenése miatt a repülőteret 1996-ban ki kellett üríteni, így a terület Szeged város önkormányzatának kezelésébe került. Közben sokat fejlődött a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola is. Új épületbe költözhettek a diákok és tanárok 1982-ben az akkori 600. sz. Ipariskola épülete mellett a mai Kálvária sugárúton. 1988-ban komoly társadalmi összefogásnak köszönhetően elkészült a sportudvar (világítással rendelkező kézilabdapálya), amely több évtizedes igény valóra váltását jelentette.
Az 1990-es években az intézmény számára közvetlenül átadott szakképzési támogatásoknak és a nyertes pályázatoknak köszönhetően a sikeres pedagógiai tevékenység elősegítése érdekében minden tantermet televízióval, videomagnóval szereltek fel. 1994-ben négy magyarországi iskola egyikeként a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola bevezette a kísérleti 2+2 éves képzést. A K-s osztályokban az első és második évben a szakképzésbe való bekapcsolódást segítő ismeretek átadása, és ehhez kapcsolódó készségek, képességek fejlesztése történt. Azt vártuk a bevezetett innovációtól, hogy jelentősen csökken a szakképzési évfolyamon a szakmától való idegenkedés miatti lemorzsolódás, hiszen a fiatalok nem 14, hanem 16 évesen választottak szakmát, miután négy féléven át forgószínpadszerűen ismerkedtek a fa-, fém-, bőr- és textilipar alapjaival. Várakozásaink maximálisan teljesültek! A választott módszerünk helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1998-tól kötelezővé vált a szakiskolákban ez a képzési forma.

A 2000. év jelentős változást hozott Szegeden az iskolák életében. Ekkor vesztették el a város közoktatási intézményei a gazdasági önállóságukat. Megalakult a Nevelési – Oktatási Intézmények Gazdasági Szolgálata, amely a gazdálkodási funkciók jelentős részét átvette.
Régóta dédelgette már a nevelőtestület az érettségit adó szakközépiskolai képzés bevezetésének tervét. A megyében szinte már csak a 624 volt az egyedüli iskola, amely kizárólag szakmunkás-képzéssel, szakiskolai képzéssel foglalkozott. 2001-re az önkormányzattal folytatott egyeztetések eredményt hoztak, és a 2001/2002. tanévben a Szeged környékén az érettségit adó képzésben hiányterületnek számító nyomdaipari szakmacsoportban indult el a felkészítés. A következő évben a szakközépiskolai képzési kínálat a faipari és a szépségipar szakmacsoportokkal bővült.

2001 egy másik szempontból is mérföldkő volt. Az iskola „megszabadult” a rendszerváltozás előtti korszakban divatos sorszámmal történt jelöléstől. Hosszú, alapos felkészülés és elemzés, rengeteg egyeztetés előzte meg a névválasztást. Olyan személyt kerestünk, akinek élete, munkássága példa lehet a szakmát tanuló fiatalok számára, és aki ugyanakkor kötődik Szeged városához. Így esett a választás Tápai Antalra, aki szakmunkástanulóból lett a város elismert szobrásza, és akinek Móra Ferenchez írt egyik levelének gondolata („Minden technika művészetté nemesedik a tudás legmagasabb fokán”) bátran és büszkén vállalható jelmondata lett a Tápai Antal Szakközép- és Szakiskolának. 2007-től Szeged város újra egyesítette a Móra Ferenc Szakközép- és Szakiskolát (ez lett a neve a 600. sz. Iparostanonc Iskolának) és a Tápai Antal Szakközép- és Szakiskolát Szeged-Móravárosi Szakközép- és Szakiskola néven. Az átszervezés a racionálisabb és gazdaságosabb működést célozta.
2009-ben tovább folytatódott a szerkezeti átalakítás: Szeged MJV Önkormányzata közös igazgatás alá vonta a Szeged-Móravárosi Szakközép- és Szakiskolát a nagy múltú Déri Miksa Szakközépiskolával és a néhány éve alapított József Attila Általános Iskola és Szakiskolával. A négy főigazgatóság egyikeként a Szegedi Ipari, Szolgáltató Szakképző és Általános Iskola továbbra is a műszaki és szolgáltatóipar területén képezte a város és Csongrád megye szakember-utánpótlását.
2013. január 1. nappal szinte valamennyi önkormányzati fenntartású általános és középiskola állami fenntartásba került. Iskolánk esetében ez a fenntartói és működtetői feladatoknak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz (KLIK), annak Szegedi Tankerületéhez kerülését jelentette. Az állami fenntartás a szervezeti struktúra átalakulását is magával hozta: megszűnt a főigazgatóság, a Déri és a József Attila a Móravárosi tagintézménye lett. Ismét megváltozott az iskola neve, Szegedi Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola néven működtünk 2013. szeptember 1-jétől.

Az újabb jelentős változás 2015. július 1. nappal történt, amikor a KLIK-es szakképző iskolák a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába kerültek, és szakképzési centrumok tagintézményeként működtek tovább. Iskolánkból kivált a Déri és a József Attila, így a Móravárosi a Szegedi Szakképzési Centrum tagintézményeként Szegedi SZC Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskolája néven működött egészen 2016. szeptember 1-jéig. A szakgimnáziumi és az átalakult, új tartalommal felruházott szakközépiskolai képzés bevezetése után az iskola a Szegedi Szakképzési Centrum Móravárosi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája nevet vette fel.

A szakképzés átalakítása azonban nem állt meg, a változások az iskola nevét is érintették: iskolánk 2020. július 1. óta Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola néven működött. Mivel időközben a képzési szerkezetünk megváltozott, a technikumba járó diákok száma meghaladta a szakképző iskolai képzésben tanulókét, az iskola 2025. augusztus 4-től Szegedi SZC Móravárosi Technikum és Szakképző Iskola néven működik.