SZC logo

Szegedi Szakképzési Centrum

OM kód: 203052/007 | 6725 Szeged, Kálvária sugárút 84-86.

Intézmény logo

Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola

HírekKözérdekű adatokTeamsKRÉTA

Történet

Iskolatörténet

TörténetTörténetTörténet

A Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola
története
(1884-2023)

A szakképzés rövid történeti áttekintése

Ma a diákoknak, szülőknek, nagyszülőknek is nehéz elképzelni, hogy valamikor régen a hatéves kisdiáknak nem egy nyolc évfolyamos általános iskolába, majd egy négy-ötéves középiskolába kellett járni, amit utána (esetleg) a felsőoktatás követhetett. Pedig a jelenlegi rendszer hosszú évek alatt formálódott.
A középkorban céhekben tanulták meg a szakmát az inasok, akikből később legény, majd mester válhatott. Ezeknek az inasoknak nem kellett iskolába járni, a szakma fogásait a műhelyben sajátították el.
A reformkorban az elemi iskola (6 és 9 éves kor közötti diákok jártak ide), elvégzése után a céhekbe kerülő és ott szakmájukat elsajátító inasoknak kötelező volt hat végigdolgozott munkanap (hétfőtől szombatig) után vasárnap iskolába menni, amikor az olvasási, írási és számolási készségüket fejlesztették. A legfontosabb azonban az volt, hogy rajzolni tanultak, hogy a mesterségükhöz szükséges szakrajzokat elkészíteni és értelmezni tudják. Az inasok bizonyítványát is ezek a céhes mesterek állították ki, ha a vasárnapi iskola követelményeit is teljesítették.
Változás 1868-tól következett be, amikortól az inas gyerekek vagy a négyosztályos elemi, vagy az ismétlő évek (a mai 5-6. osztálynak felel meg), vagy a polgári iskola után (mai felső tagozatnak felel meg) kerültek az ún. inasiskolákba.
A szakoktatás átfogó megszervezése 1884-ben kezdődött. Ekkor törvény tette a városok önkormányzatának kötelességévé, hogy tanonciskolákat hozzon létre. Így Szeged város akkori vezetői is megszervezték a tanonciskolát állami támogatással. Az ipariskolában csak fiúk tanultak, hiszen nekik kellett később kenyérkeresővé és családfenntartóvá válni. A lányok ekkor elsősorban háziasszonyi teendőkre készültek. Bár iskolába jellemzően fiúk jártak, mégis létrehozta a Szegedi Nőiparegyesület a lányok tanonciskoláját is Szegeden 1886-ban. Az iskola két osztállyal indult, a tanulók létszáma kb. 60 fő volt. Fehér ruhát varrók, felső ruhát varrók és hímzők jártak ezekbe az osztályokba. Önálló iskolaépületük nem volt, termeket bérelték a Tisza Lajos körúton, a Dugonics téren, a Margit utcai polgári iskolában. Az első világháború idején – ha volt alapanyaguk – a fronton szolgálatot teljesítő katonáknak varrtak egyenruhát, fehérneműt. Az iskola 1919-ig működött, akkor a pénzhiány miatt bezárta kapuit. 1926-ban alapított Szeged városa női tanoncok számára új iskolát állami támogatással. A tanítás 1926. március 8-án kezdődik. Ebben az iskolában már átlagosan 600 lány tanul tanévenként. Női szabók, fodrászok, cipészek.
A tanoncok tehát a szakmájukat a mesterüknél sajátították el hétfőtől szombatig, de heti két délután két-két órára be kellett járniuk az iskolába magyart és matematikát tanulni, vasárnap délelőtt pedig négy órában szakrajzot tanultak, egy órában hittant. Lényegében ez a tanoncoktatási rendszer maradt meg némi módosítással 1948-ig.
A szocializmus korában az eddigi kisüzemek helyett szocialista nagy gyárakat hoztak létre, ahol sok-sok ugyanolyan szakmát kitanult szakmunkásra volt szükség. A nyolcosztályos általános iskolákból a szakmunkásképző iskolákba bekerülő gyerek tehát ráért szakirányt választani, és csak egy-két év múlva eldönteni, hogy milyen szakmát választ.
Az újabb probléma a rendszerváltáskor, 1990 körül következett be, hiszen megszűntek a szocialista nagy gyárak, amelyek automatikusan, nagy tömegben fogadták a végzett szakmunkásokat. Napjainkban ezért folyamatosan átalakulóban van a szakképzés, a fő cél a munkaerő-piac igényeinek való megfelelés.

A Móravárosi története

Az iskolában kezdetben óraadó tanárok tanítottak heti 3-8 órában, főállásuk tehát valamelyik elemi vagy polgári iskolában volt.
A tanonciskola székhelye a belvárosi elemi iskolában volt. Ez ma az egyetem kibernetikai laboratóriuma. Olyan sok tanterem nem lévén, és a messzebb lakó diákok kedvéért a belvárostól távolabbi városrészekben is helyet kapott egy-két osztály. Először magánházak nagyobb szobáit bérelték. Azonban az 1880-90-es években több elemi iskolaépületet is építettek, és ezekben helyezték el a tanonciskola osztályait. A központi épület mindig a Belvárosi elemi iskola volt, itt indult a legtöbb osztály. De tanítottak a Szent György utcai elemi iskolában (ez ma a Dózsa György Általános Iskola), a Mórai elemi iskolában (ez a Móravárosban lévő épület a Zoltán utca és a Kálvária sugárút sarkán, ma az egyetem tulajdonában van), a Rókusi elemi iskola épületében (ez ma a Kórbonctan épülete), a Csongrádi sugárúti elemi iskolában (ez ma az egyetem rajz tanszéke), az Alsóvárosi elemi iskolában (ma a Dobó utcában lévő Alsóvárosi Általános Iskola).
Szeged várost a korabeli nagy Magyarország térképre képzelve láthatjuk, hogy az egész Délvidékről érkeztek tanulók a szegedi iskolába. 1910-től a 2000 főt is meghaladta a tanulók létszáma.
Az első világháború első évében, az 1914-15-ös tanévben nem volt tanítás a fiúiskolában. A háború miatt ugyanis sok mester bevonult katonának, és az inasokra nagy szükség volt a műhelyekben, hogy a mester munkáját is pótolni tudják. Az elemi iskolák épületében pedig kórházakat rendeztek be, így tanterem sem volt az oktatáshoz. A háború után, a trianoni határok meghúzása után a tanulólétszám jelentősen csökkent.
Többszöri kérés után a fiútanonc-iskola 1930. október 1-től saját, új iskolaépületében kezdhette meg működését. Ez az épület ma az egyetemi gyógyszerész kar épülete. 1932-től az eddig önálló igazgatással rendelkező leánytanonc-iskolát összevonták a fiúiskolával. Ennek oka az volt, hogy nagyon lecsökkent a tanulólétszám, és így a lányok is elfértek az új iskolaépületben. A lányok természetesen másik napszakban jártak iskolába a kor elvárásainak megfelelően. A lányoknál ekkor még csak óraadó tanárnőket alkalmaztak. A következő szakmákat tanulták a fiú tanoncok a mesternél és a szakmájuknak megfelelő szakrajzot az iskolában:

  • faipar: asztalos, bognár, esztergályos, hangszerkészítő, kádár,
  • fémipar: bádogos, ércfényező, gáz- és villanyszerelő, késes, kovács, szer- és kazánkovács, lakatos, mérlegkészítő, műszerész, órás, rézműves, rézöntő, sodronyszövő, vas- és rézesztergályos, vasöntő, óratokkészítő,
  • építőipar: ács, cementes, cserepező, kályhás, kéményseprő, kőfaragó, kőműves, kövező,
  • könnyűipar: bocskoros, bőröndös, cipész, csizmadia, kalapos, kaptafakészítő, kelme-, fonál- és kékfestő, kesztyűs, kötő- és harisnyaszövő, paszományos, gombkötő, papucsos, szabó, szűrszabó, szíjgyártó, szűcs, tímár,
  • élelmiszeripar: cukrász, mészáros, hentes, mézesbábos, pincér, sütő, szakács,
  • díszítő ipar: aranyműves, aranyozó, címfestő, fényképész, kárpitos, kocsifényező, könyvkötő, nyomdász, kőrajzoló, porcelánfestő, szobafestő, mázoló, üvegcsiszoló, üvegfestő, szobrász, vésnök
  • vegyes iparosok: borbély, esernyős, fazekas, fésűs, fogtechnikus, kefekötő, kertész, kosárfonó, köteles, kötszerész, nád- és gyékényfonó, szappanfőző, szitás
  • leányok számára szervezett szakmák: felsőruha-varrónő, fehérvarrónő, hímzőnő, virágkészítő, ruhatisztító, csipkeverő, fűzőkészítő, kalapkészítő.

A második világháború idején az épületet át kell adni kórházi célokra. A különböző tanonc osztályokat a város különböző iskoláiban, lakásokban helyezték el. A háború után, 1948-ban a szegedi tanonciskolát is államosították. Az oktatás változatlanul a visszakapott tanonciskolai épületben folyt 1954-ig. Akkor adta át az épületét a tanonciskola, és kapta meg a mai Kálvária sugárúti főépületet (ez az épület a dualizmus korától kórházként működött). 1950-től 1954-ig ugyancsak az iparostanonc iskolában kapott helyet a kereskedőtanonc iskola. A kereskedőtanonc iskola 1954-től önálló iskolaként működött, de mivel nem volt állandó épületük, az egyik iskolából a másikba vándoroltak. 1976-ban új iskolaépületet kaptak, és megkezdte önálló működését a Krúdy Gyula Szakközép- és Szakiskola.
Az ipariskolából kiváló textilképzést, a Textilipari Szakmunkásképzőt 1953-tól a Textilművekben helyezték el, később került a mai József Attila sugárúti épületbe, és 2007-ben bezárta kapuit. 1956-ban vált ki az eredeti ipariskolából és lett önálló az élelmiszeripari szakmunkásképző iskola Fodor József Élelmiszeripari Szakközép- és Szakiskola néven, amely 1978-ban kapott új épületet Az eredeti iparostanonc iskolában a vasas szakmák és a helyi ipar számára szükséges szakmák maradtak. 1963-ig a fiúk változatlanul egy iskolában tanultak a lányokkal.
1963-ra azonban a megnövekedett tanulólétszám (2300 fő) miatt különvált az iskolától a szolgáltatóipari szakmák oktatása. A Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya határozatot hozott a MÜM 600. sz. Iparitanuló Intézet Szeged, Lenin krt. 2. sz. (ma Tisza Lajos krt. 2. Belvedere palota) alatti részlegének különválasztásáról, amely a MÜM 624. sz. Iparitanuló Intézet elnevezést kapta.
Az anyaiskola, a valamikori Ipariskola 1954-től költözött a mai Kálvária sgt. 84-be. A főépület kórházépület volt eredetileg, a mai edzőterem helyén pedig pavilonok álltak. Nem sokkal később a repülőtéren álló volt katonai laktanyát kapta meg az ipari képzés, itt kezdődött meg a traktorosok és mezőgazdasági gépszerelők szakoktatása 1969-ig. 1973-ban épült a régi épülettel merőlegesen az új épületszárny a Kálvária sugárúton. 1975-ben készült el az edzőterem, 1977-ben a kollégium épülete a konyhával és étteremmel igazi szocreál stílusban. 1978-ban átadták az ifjúsági klub épületét. A repülőtéren az ipari tanulóink építették fel 1977-ben a tanműhelyt, 1983-ban az iskolaépületet. A tanulólétszám csökkenése miatt a repülőteret 1996-ban ki kellett üríteni, így a terület Szeged város önkormányzatának kezelésébe került. Hogy elférjenek a tanulók, az autószerelő, karosszérialakatos szakmákat tanulók oktatása a Csonka János Műszaki Szakközép- és Szakiskolába került.
Közben sokat fejlődött a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola is. Új épületbe költözhettek a diákok és tanárok 1982-ben az akkori 600. sz. Ipariskola épülete mellett a mai Kálvária sugárúton. 1988-ban komoly társadalmi összefogásnak köszönhetően elkészült a sportudvar (világítással rendelkező kézilabdapálya), amely több évtizedes igény valóra váltását jelentette.
Az 1990-es években az intézmény számára közvetlenül átadott szakképzési támogatásoknak és a nyertes pályázatoknak köszönhetően a sikeres pedagógiai tevékenység elősegítése érdekében minden tantermet televízióval, videomagnóval szereltek fel. 1994-ben négy magyarországi iskola egyikeként a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskola bevezette a kísérleti 2+2 éves képzést. A K-s osztályokban az első és második évben a szakképzésbe való bekapcsolódást segítő ismeretek átadása, és ehhez kapcsolódó készségek, képességek fejlesztése történt. Azt vártuk a bevezetett innovációtól, hogy jelentősen csökken a szakképzési évfolyamon a szakmától való idegenkedés miatti lemorzsolódás, hiszen a fiatalok nem 14, hanem 16 évesen választottak szakmát, miután négy féléven át forgószínpadszerűen ismerkedtek a fa-, fém-, bőr- és textilipar alapjaival. Várakozásaink maximálisan teljesültek! A választott módszerünk helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1998-tól kötelezővé vált a szakiskolákban ez a képzési forma.
A 2000. év jelentős változást hozott Szegeden az iskolák életében. Ekkor vesztették el a város közoktatási intézményei a gazdasági önállóságukat. Megalakult a Nevelési – Oktatási Intézmények Gazdasági Szolgálata, amely a gazdálkodási funkciók jelentős részét átvette.
Régóta dédelgette már a nevelőtestület a szakközépiskolai képzés bevezetésének tervét. A megyében szinte már csak a 624 volt az egyedüli iskola, amely kizárólag szakmunkás-képzéssel, szakiskolai képzéssel foglalkozott. 2001-re az önkormányzattal folytatott egyeztetések eredményt hoztak, és a 2001/2002. tanévben a Szeged környékén az érettségit adó képzésben hiányterületnek számító nyomdaipari szakmacsoportban indult el a felkészítés. A következő évben a szakközépiskolai képzési kínálat a faipari és a szépségipar szakmacsoportokkal bővült.
2001 egy másik szempontból is mérföldkő volt. Az iskola „megszabadult” a rendszerváltozás előtti korszakban divatos sorszámmal történt jelöléstől. Hosszú, alapos felkészülés és elemzés, rengeteg egyeztetés előzte meg a névválasztást. Olyan személyt kerestünk, akinek élete, munkássága példa lehet a szakmát tanuló fiatalok számára, és aki ugyanakkor kötődik Szeged városához. Így esett a választás Tápai Antalra, aki szakmunkástanulóból lett a város elismert szobrásza, és akinek Móra Ferenchez írt egyik levelének gondolata („Minden technika művészetté nemesedik a tudás legmagasabb fokán”) bátran és büszkén vállalható jelmondata lett a Tápai Antal Szakközép- és Szakiskolának.
2007-től Szeged város újra egyesítette a Móra Ferenc Szakközép- és Szakiskolát (ez lett a neve a 600. sz. Iparostanonc Iskolának) és a Tápai Antal Szakközép- és Szakiskolát Szeged-Móravárosi Szakközép- és Szakiskola néven. Az árszervezés a racionálisabb és gazdaságosabb működést célozta.
2009-ben tovább folytatódott az szerkezeti átalakítás: Szeged MJV Önkormányzata közös igazgatás alá vonta a Szeged-Móravárosi Szakközép- és Szakiskolát a nagy múltú Déri Miksa Szakközépiskolával és a néhány éve alapított József Attila Általános Iskola és Szakiskolával. A négy főigazgatóság egyikeként a Szegedi Ipari, Szolgáltató Szakképző és Általános Iskola továbbra is a műszaki és szolgáltatóipar területén képezte a város és Csongrád megye szakember-utánpótlását.
2013. január 1. nappal szinte valamennyi önkormányzati fenntartású általános és középiskola állami fenntartásba került. Iskolánk esetében ez a fenntartói és működtetői feladatoknak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz (KLIK), annak Szegedi Tankerületéhez kerülését jelentette. Az állami fenntartás a szervezeti struktúra átalakulását is magával hozta: megszűnt a főigazgatóság, a Déri és a József Attila a Móravárosi tagintézménye lett. Ismét megváltozott az iskola neve, Szegedi Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola néven működtünk 2016. szeptember 1-jétől.
Az újabb jelentős változás 2015. július 1. nappal történt, amikor a KLIK-es szakképző iskolák a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásába kerültek, és szakképzési centrumok tagintézményeként működtek tovább. Iskolánkból kivált a Déri és a József Attila, így a Móravárosi a Szegedi Szakképzési Centrum tagintézményeként Szegedi SZC Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskolája néven működött egészen 2016. szeptember 1-jéig. A szakgimnáziumi és az átalakult, új tartalommal felruházott szakközépiskolai képzés bevezetése után az iskola a Szegedi Szakképzési Centrum Móravárosi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája nevet vette fel.
Iskolánk 2020. július 1. óta  Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola néven működik tovább.


Partnereink

SZC logo

Szegedi Szakképzési Centrum


Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola

6725 Szeged, Kálvária sugárút 84-86.

Telefon: +36 62 551 540

E-mail: info@moravarosi.hu

OM azonosító: 203052/007


2024Szegedi SZC Móravárosi Szakképző Iskola